Amióta csak megszületett a dinamikus arculat fogalma, kérdés, hogy ez egy puszta divat vagy igazi, hosszútávú trend? Mivel ez húsz éve volt, és azóta is beszélünk róluk, mostanra biztosan trendnek nevezhetjük ezt a logótervezési irányt. Az utóbbi években viszont mégis lanyhulni látszik a megközelítés népszerűsége: mintha kevesebb új dinamikus arculat megjelenéséről hallanánk. Már a 2008-as válság sem ennek az iránynak kedvezett, a flat design mögött húzódó szemlélet sem segített, a mostani koronavírus-válság pedig szintén ellenható tényező lehet.
A dinamikus arculatok használatának előzményeiről és előnyeiről már jó tíz évvel ezelőtt írtam, de némi hátteret ezúttal is rajzolnék. Meglátásom szerint egy klasszikus márka tevékenysége kifejezetten fókuszált, ezt a fókuszált tevékenységet pedig nem nehéz egyetlen jelbe sűríteni. Például a Nike, Vodafone, Lipton, Algida, Gargier, MOL vagy a Pöttyös mind egy-egy jól körülhatárolt üzleti vagy szolgáltatási területre koncentrálnak, melyet jól le lehet fedni egyetlen jellel. A dinamikus arculatokat ezzel szemben az tette indokolttá, hogy olyan szervezetek és entitások is megjelentek a "márkásodás" piacán, mint a kulturális intézmények, kiállítóhelyek, fesztiválok, városok, vagy akár egy teljes országok, melyek tevékenysége általában lényegesen szerteágazóbb, mint egy monolit fókuszú, hagyományos márkáé. Ezek a szereplők alighanem továbbra is jelen lesznek az arculattervezés világában, így nem alaptalan a dinamikus arculatokban a jövőben is lehetőséget látnunk.
