Columbo

Nem tudom, mikor történt, de emlékszem az estére, amikor gyerekkoromban a magyar televízió az első Columbo epizódot vetítette. Természetesen vannak más emlékezetes pillanatok életem ezen időszakából, de miért emlékszem ilyen jól éppen egy TV-sorozat indulására? És miért lehet ez a sorozat sikeres 40 évvel később, még a főszereplőt alakító színész halála után is?

Úgy gondolom, egyetlen dologról van szó: Columbo egy igazi emberi figurának sikeredett, azaz egy tökéletes márka lett. Van teste, és van lelke.

A márka teste

Adottak a jellegzetes külsődleges attribútumok: a ballonkabát, a szakadt autó, a szivar, a béna kutya és nem utolsó sorban a sosem látott feleség. Én a külsődleges jegyekhez sorolnám a jellegzetes gesztusokat és a kicsit hajlott testtartást is. Ezek az elemek segítenek ugyan az azonosításban és az emlékezetesség kialakulásában, de még mindig nem magyarázzák a hosszú távú, generációkon átívelő sikert.

A márka lelke

Mi képezi a "Columbo márka" lelkét? Miért tudjuk ennyire szeretni, ennyire sokan a világ ennyire különböző részein? Mert közösséget tudunk vele vállalni, mert "egy közülünk", közülünk, átlagemberek közül. Ezt akkor érthetjük meg igazán, ha vetünk egy pillantást "ellenfeleire" is. Azokra a tettesekre, akik általában nem profi bűnözők, ám van egy közös jellegzetességük. Valamennyien a társadalom különösen kiemelt helyzetben lévő tagjai: menő ügyvédek, orvosok, tudósok, énekesek, színészek, médiaszemélyiségek, magánnyomozók, írók, sőt még kémek is akadnak köztük. Gazdagok, sikeresek, okosak, gyakran még szépek is. A tettüket leplező megoldásokat minden esetben tudásukra, kiválónak gondolt képességeikre építik. Columbo esetében az alkotók minden részben hangsúlyozzák a főhős átlagember voltát. Lelkesen felnéz a tettesekre, autogramot kér tőlük a feleségének, aki persze elkötelezett nézője, hallgatója, olvasója az adott műsornak, könyvnek. A mi átlagemberünk csőbe húzza és elkapja a kimagasló képességű bűnözőket.

Ez a márka azzal az életérzéssel ajándékoz meg minket, hogy kisemberként is győztesek lehetünk. Elégtételt vehetünk általa a gazdagokon és sikereseken, és kicsit felülemelkedhetünk a saját átlagosságunkon, hétköznapiságunkon, szürkeségünkön: így ünnepelhetjük az átlagember győzelmét.